Ami a legfontosabb volt, hogy nem hagytam ki egy darab edzést sem, az egész felkészülést az első percétől az utolsó momentumáig végigcsináltam. Hála Istennek egészségügyileg minden rendben ment, a térdeimmel sem volt semmi panaszom, valamint a betegség sem ért utol. Számomra most ezek voltak a legfontosabbak. Úgy érzem, a felkészülési mérkőzések, ahogy az egész csapatnak, nekem is jól sikeredtek, sokat fejlődtünk tőlük. Persze sosem vagyok elégedett a teljesítményemmel, mindig jobb és jobb szeretnék lenni.

 

Az első, Ferencváros elleni találkozásunkról nem is szeretnék nagyon sokat beszélni. Sajnos történt, ami történt, ott is hagytuk. A Zalaegerszeg elleni hazai összecsapáson viszont mindenképpen szerettünk volna javítani. Ez sikerült, még akkor is, ha a játékunk nem teljesen azt mutatta, amit a későbbiek során szeretnénk látni. Jelenlegi helyeztünkben mindennél fontosabb volt a múlt szombati pont megszerzése, de nincs megállás…

 

 

 

Fontos, hogy a PAFC elleni találkozónkkal még ne foglalkozzunk, hiába itthon játszunk majd velük. Meccsről meccsre kell haladni, minél több pontot gyűjtve. Kaposváron szeretnénk nyerni, még akkor is, ha egészen biztos, nem lesz egyszerű dolgunk. Legutóbb pont a felcsútiaknak akadt nehéz dolguk ott. Mi mindenképpen három ponttal szeretnénk hazatérni, hogy tovább zárkózhassunk a középmezőnyhöz.

 

Meglátjuk, mennyi szerepet kapok majd, egy biztos, mindig a legjobb formámmal szeretnék segíteni a csapaton. Folyamatosan jobb és jobb szeretnék lenni, és újra előhozni a legutóbbi sérülésem előtti teljesítményem. Az lenne a legjobb, ha minél több olyan kilencven percet abszolválhatnék sikeresen, ahol a csapat is előrébb tud lépni.