Osváth Attila ismét bizonyította tehetségét, akaratát, elhivatottságát, tudását. Labdarúgónk, aki régóta nem ismer elveszett labdát az oldalvonalunknál, fordulók óta rendre pontosan és veszélyesen ívelt középre. Így tett a DVSC ellen is, mikor a tizenhetedik percben Könyves Norbert fejére rajzolta a játékszert, amit támadónk a kapuba bólintott.

„Igazságtalannak éreztem volna, ha kiesünk, hiszen egyetlen egy fordulót töltöttünk a vonal alatt, persze annyit sem kellett volna…” - kezdte tizenegyes számú játékosunk. „Véleményem szerint az újraindulás után egy kifejezetten jó, nyolcmeccses sorozatot produkáltunk. Egyszer kaptunk csak ki, és stabil gárdává váltunk. Igazi csapattá értünk a végére, aminek meglett az eredménye. Az utolsó meccs egy leheletnyit nyögvenyelősre sikeredett, melynek, ha nem hibázunk, és szerzünk egy öngólt, még nyugodtabb vége lehetett volna. 1-1 utána a „fentiek” is velünk voltak, hiszen kétszer is a kapufánkon csattant a labda, de hála Istennek, egyik sem befelé pattant. Elengedhetetlen továbbá megköszönnünk a szurkolóinknak az egész szezonon át tartót biztatást, amivel nagyon sokat segítettek ebben a nehéz helyzetben, amibe az évad végére kerültünk” - nyilatkozta honlapunknak Osváth, aki az idény végére sok-sok ellenfelünk dolgát nehezítette meg a jobb oldalon mérhetetlen nagy elszántságával és precíz beadásaival.

 

Így tovább, srácok! Hajrá, Paks!